2007/7
Tartalomjegyzék

GLATZ FERENC: Az ökológiai szemlélet történetéhez
(Megjegyzések a tudomány szerepéről)

Az újkori európai történelem négy nagy szellemi áramlatáról beszélünk. A reformációról, amely az anyanyelvűséget és ezzel a tömeges iskolázást, tömegtermelést, tömeges nyilvántartást-igazgatást alapozta meg. A felvilágosodásról, amely a tudásalapú társadalom, a racionális gondolkodás kultuszát és hozzá a modern értelmiséget alapozta meg. A szocialitásról, amely a szociális szakadékok áthidalását és ezzel a szegényebb társadalmi rétegek bekapcsolódását a k özösség dolgainak intézésébe és a "tehetséges emberek" érvényesülését, az esélyegyenlőséget alapozta meg. És ezután jön az ökologizmus. Amely az ember és természet viszonyát helyezi új alapra, megfosztva az európai embert attól a tanítástól, hogy az isten az emberre bízta - annak kiszolgáltatta - a természetet. Az ökológia az embert a természet - a világmindenség - egyik alkotójának fogja fel. A földi, sőt az univerzális tényezők mindegyikének egymásra hatását feltételezi egy egységes életrendszerben. Az új világszemlélet a tudomány, a civilmozgalmak, a politika együttes eredménye.* >>
Ha a képet nagyobban szeretné látni, kattintson rá.

EMBER ÉS TERMÉSZET

MÉSZÁROS ERNŐ: Mi történt a Földön öt-tízmillió évvel ezelőtt?
A Föld mai arculatának kialakulása

A Föld történetének fontos periódusa az újidő (kainozoikum) miocén időszaka (24 millió és 5 millió évvel ezelőtt), amelyben kialakult a bolygó mai arculata. Meghatározó része a késő (vagy felső-) miocén (12 millió éve -5 millió éve), amely az előző korhoz képest hűvösebb, ugyanakkor az utána következő pliocénhez, ill. napjainkhoz képest melegebb volt. Ekkor alakult ki az ember őse, a két lábon járó emberszabású főemlős. A hűvösebb éghajlat következtében a közepes szélességeken az erdők némileg visszaszorultak és a tájat a füves területek jellemezték, ahol növényevő emlősök (őslovak, tevefélék, nagy testű ormányosok stb.) nagy számban éltek, ami elősegítette a ragadozók (pl. farkasok) elterjedését. A mocsaras területeken speciális növények és fák éltek, köztük a mocsárciprus (Taxodiaceae).

20-25 millió évvel ezelőtt a Kárpát-medence megsüllyedt és területét tenger borította el. 12-5 millió évvel ezelőtt a mai Északi-középhegység lábánál volt a Pannon-beltenger (ekkor már inkább Pannon-tó) mocsáros partvidéke, ahol burjánzott a szubtrópusi vegetáció, benne mocsárciprusfákkal. A késő miocén végére (5,4 millió évvel ezelőtt) eltűnt a Pannon-beltenger.

Miután a dinoszauruszok kihaltak (65 millió éve), megkezdődött az emlősök ideje, és a zárvatermő növényekkel (valamint a rovarokkal) együtt a környezet meghatározó tényezőjévé váltak. Amikor a Kárpát-medence mocsaras részein a mocsárciprus uralkodott, Kelet-Afrikában lezajlott a bioszféra fejlődésének egyik legnagyobb forradalma: az ember kialakulása.

A teljes cikk a nyomtatott kiadásban olvasható.
Ha a képet nagyobban szeretné látni, kattintson rá.

VERES JÁNOS: Nyolcmillió éves mocsárcipruserdő
A bükkábrányi lelet

Nemzetközi szinten is szenzációt keltett, hogy ez év júliusában a Mátra Erőmű Zrt. bükkábrányi bányájában, 60 méteres mélységben, egy felső-miocén korú (12-5,5 millió év) mocsárciprus- (Taxodium) erdőt fedeztek fel. A bükkábrányi lelet rendkívül ép, nagy egyedszámú, eredeti "élethelyzetben" maradt erdőrészlete páratlan a maga nemében.

A 16 egyedből álló erdőrészlet eredeti álló helyzetben maradt fái egy 8 millió évvel ezelőtti, ereje teljében lévő mocsárerdő életének utolsó pillanatába engednek bepillantást. A mocsárciprustörzsek 2 métert is meghaladó átmérőjükkel és 6 méteres magasságukkal a természettudományos vizsgálatok egész tárházának nyújtanak lehetőséget. Ritka szerencse ugyanis, hogy a fák eredeti élethelyzetére vonatkozóan - pontos földrajzi és rétegtani helyzetük alapján - minden adat hitelesen a rendelkezésünkre áll. A bükkábrányi mocsárerdő eltemetődésének vizsgálata során bizonyítást nyert, hogy egy közel 6 méteres, nagy területet beborító homok-, ill. iszapréteg zárta el az egykori erdő fáinak talajközeli részeit. Ebben a rétegben egy oxigéntől hermetikusan elzárt (anaerob), rendkívül nedves környezet alakult ki, amely megakadályozta a szerves fák biológiai lebomlását és a megkövesedés lezajlását.

A miskolci Herman Ottó Múzeum gyors leletmentésének köszönhetően sikerült négy mocsárciprus (ős)fát sérülésmentesen kimenteni a bánya mélyéből. Gigászi feladat volt a tudományos munka és leletmentés gyors és szakszerű elvégzése, hiszen a fák állaga a hiányzó cellulóz okán napról napra romlott. Ezeken az egyedeken nem végeztek még kémiai beavatkozást, így a közeljövőben számos steril tudományos mintavételezésre és vizsgálatra lesz lehetőség.
A teljes cikk a nyomtatott kiadásban olvasható.
Ha a képet nagyobban szeretné látni, kattintson rá.

HABLY LILLA: A Pannon-medence növényvilága a késő miocénban
(10-5 millió évvel ezelőtt)

Az egyik legjellemzőbb vegetációtípus a mocsári növényzet volt, rendkívül fajszegény flórával. Mindössze három fás faj uralkodott: egy mocsárciprusféle, egy ősi, kihalt éger, és egy nemzetségi szinten is kihalt szubtrópusi kúszócserje. A másik jellemző vegetációtípus ebből a korból az ártéri, amely több típussal is képviselt a Pannon-medencében. Legjellemzőbb közülük az a ligeterdő, amelyben ősi ámbrafát, kihalt platánfajt, az előzőtől különböző égerfajt és nyárfákat találunk uralkodó mennyiségben.

A késő miocénben a vegetáció ma radványainak összetételéből a mainál lényegesen melegebb éghajlatra következtetünk. A lignitképződés szintén csak megfelelő hőmérsékleti viszonyok mellett mehetett végbe. A peremi területekről és a szigethegységekből ismert pannon flóra megerősíti ezt a nézetet, ahonnan szubtrópusi klímaigényű fajok, családok sokaságát ismerjük.
A teljes cikk a nyomtatott kiadásban olvasható.
Ha a képet nagyobban szeretné látni, kattintson rá.

RÁCZ LAJOS: Vadászat a kora újkori Magyarországon.
16-18. század

A természeti viszonyok kora újkori változásában Magyarországon a legszembetűnőbb az erdő állandó fogyatkozása. A kortársak és a külföldi utazók beszámolói ekkor még Magyarország vadbőségéről emlékeznek meg. Valószínűleg sok volt az Alföldön a vaddisznó ezekben az időkben, mert a vizenyős területek nádasai kedveztek ennek a vadfajnak. A 16. században ritka fajként Magyarország területén dámvad is élt. Erdélyben még számos bölény élhetett szabadon, a 18. századtól azonban a bölény már csak a vadaskertek lakója volt Erdélyben is.

A magyar vadászati jog első megnyilvánulása a parasztoknak a vadászattól és madarászattól való eltiltása volt, az 1504. évi V. decretum 18. cikkelyében, amelyet mint Ulászló-féle törvényt emlegetnek a magyar vadászati jog történetében. A vadászati jog a kora újkorban mégsem vált nemesi előjoggá, de királyi joggá sem, egy adott terület vadászatának joga mindig a földbirtokost illette meg. A szabad királyi városok privilégiumaik alapján vadászati joggal is rendelkeztek, ez itt is a földtulajdonhoz kapcsolódott.

A mai értelemben vett vadgazdálkodás ezekben az évszázadokban még nem alakult ki, talán csak a vadaskertek jelentettek kivételt. A kora újkor idején azonban a vad már árucikk volt, megjelent a városok piacain és a ránk maradt számadáskönyvekben. Úgy tűnik, hogy a vad olyan bőségesen állt rendelkezésre, hogy megóvásáról, szaporításáról nem kellett gondoskodni.

A középkorban a királyon kívül csak egy-két főúr engedhette meg magának, hogy vadaskertet tartson. A 16-17. században viszont már éppen a gazdag főurak voltak azok, akik ilyen kerteket rendeztek be maguknak. A vadaskertek létesítésének célja elsosorban a vadtartás és a vadtenyésztés volt. Ilyen helyeken nagyobb vadmennyiséget lehetett tartani, mint szabad területen, de egyúttal gondoskodni is kellett a vadról.
A teljes cikk a nyomtatott kiadásban olvasható.
Ha a képet nagyobban szeretné látni, kattintson rá.

DISPUTA

BÓNA ISTVÁN: A magyar honfoglalás és Erdély
Anonymus Gesta Hungarorumának forrásértéke

A 18. század közepén felfedezett, 14. századi kódexbe másolva fennmaradt, 13. század elején a magát P. mesternek nevező szerző (közismert néven Anonymus) által írott Gesta Hungarorum ugyanis első kiadásától, 1746-tól, szinte szentírássá vált. Ugyanakkor eseménytörténeti és helyrajzi adatai ma már nemcsak az eseményekkel egykorú írásos források, hanem a régészeti leletek és megfigyelések fényében is alapos felülvizsgálatra szorulnak. Az első lépéseket a 19. század végén tudományossá váló tör téneti forráskritika tette meg, s azóta lépésről lépésre haladva kimutatta, hogy a Gestába foglaltak földrajzi, néprajzi és politikai értelemben az 1200 körüli viszonyok (amelyekre elsőrangú forrás!) és törekvések visszavetítései a 300 évvel azelőtti régmúltba.

Műfaja pedig az 1200 körül virágzó regényes történelem = gesta, tehát nem szolgálhat hiteles forrásul történésznek, legföljebb az irodalomtörténésznek.

A magyarok 9-11. századi valóságos történetére vonatkozó korabeli adatokat keleti: elő-ázsiai és spanyolországi arab; perzsa; nyugati: itáliai, németalföldi és frankföldi latin; valamint bizánci görög nyelvű források őrizték meg hitelt érdemlően. Ezekben az Anonymusnál szereplő személyekről és eseményekről nincs vagy nem a honfoglalás idején van szó. Nem egyezik az anonymusi honfoglalás-történettel a legrégibb magyarországi visszaemlékezés sem : az 1060-as években írásba foglalt, elveszett "ősgestából" a Szent László kori legrégibb krónikába, a Gesta Ungarorumba átvett történet.

A magyarokkal ma a Kárpát-medencében együtt élő szláv és román népek tudományossága az Anonymus-kérdésben nem él a történelmi forráskritika m ódszereivel. Mi több, a 20. században egy lépést visszafelé tett: a Gesta szezőjének mint "koronatanúnak" a 9-10. század fordulójára érvényes haditudósítói vagy hadinaplói hitelességet tulajdonít, "objektivitását" pedig, mint magyar királyi notariusét, kétségbevonhatatlannak tekinti. A mai román-szász történetírás az Anonymustól is, kódexmásolójától is eltorzított falunevekbol alkotott vezérek költött személyét és tetteit a román nép "honvédő" harcaként tekinti hitelesnek, állítólagos uralmi területeiket pedig "feudális román vajdaságokként" (voievodatul) tárgyalja. A nézetek közelítésére, kompromisszumra mindaddig, amíg a történetírásban államnemzeti szempontok uralkodnak, nincs lehetőség.
A teljes cikk a nyomtatott kiadásban olvasható.
Ha a képet nagyobban szeretné látni, kattintson rá.

ÉLETKÉPEK, HÉTKÖZNAPOK

SKORKA RENÁTA: Kézművesek a középkori Magyarországon
Céhek a 14-15. században

Egyes feltételezések szerint az első magyarországi céheket a német nyelvterületről érkező hospesek német mintára hozhatták létre, mások úgy vélik, hogy a magyar céhek a vallásos testvérületekből jöttek létre, megint más felfogás szerint a városban végzett katonai, védelmi tevékenység kovácsolta eggyé céheinket. A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy ezek mindegyike elősegítette a magyar céhfejlődést. Legfőképpen azonban azok a gazdasági változások adhattak lökést a folyamatnak, amelyek a 14-15. században Magyarországot beemelték az európai kereskedelem vérkeringésébe.

Nem minden iparág tömörült azonban céhszervezetekbe még 1526-ig sem. Az első érdekvédelmi egyesületek az élelmiszer-, a bőr-, a ruházati és a vasipar legfontosabb ágaiban jöttek létre. A céhszervezetek 14. századi megjelenése inkább kivételesnek mondható, a fejlődésük csak a 15. század első felében vett nagyobb lendületet. A középkori céhszabályokat az iparosok általában a városi tanács előtt foglaltatták írásba, így a város politikai életét irányító testület betekintést és beleszólást nyert a város gazdasági életébe is.

A 15. század derekától több szempontból is fordulat következett be a céhek életében: ekkorra stabillá váltak a piackörzetek, s a kézműipar piaca nem tágulhatott tovább. A nyugati termékek folyamatos beáramlása ugyanis komoly gátat szabott a hazai ipar fejlődésének. A piac ettől kezdve csak meghatározott számú iparost volt képes eltartani, így a helyi kézműveseknek egzisztenciális érdeke fűződött ahhoz, hogy korlátozzák az újonnan érkező mesterek számát. A céhbe való belépést a 15. századtól egyre gyakrabban kötötték a városi polgárjog meglétéhez. A céhek érzékenyen ügyeltek arra is, hogy egy kiesett kézműves helyét csak egy új kézműves foglalhassa el.

Míg városuk politikai életének irányításában a céhek nem játszottak meghatározó szerepet, fontosabb feladat hárult rájuk a városvédelemben. A városokat övező falak, tornyok, illetve kapuk védelmét rendszerint felosztották az egyes céhek között.
A teljes cikk a nyomtatott kiadásban olvasható.
Ha a képet nagyobban szeretné látni, kattintson rá.

RENDSZERVÁLTÁS

STARK ANTAL: Államháztartás a rendszerváltás során

Magyarországon az államháztartási egyensúly megbomlott. Helyreállításának egyik módja az állami bevételek növelése, a másik az államháztartás kiadásainak csökkentése. 2006-2007-ben a lakossági és a vállalkozási jövedelmek kiáramlásának visszafogása, a jövedelemelvonás növelése volt a jellemző. A gazdasági növekedés visszaesésének megállítása szükségessé teszi a jövedelemelvonásra épülő politika felváltását az egyensúlyi helyzetet javító másik módszerrel, a kiadások radikális csökkentésével.

1991 és 2006 között a fogyasztói árak 6,4-szeresre, a GDP volumene 1,5-szeresre nőtt. A kormányzati és gazdasági kiadásaink reálértéke a kétszeresére emelkedett, vagyis sokkal gyorsabban nőtt, mint a GDP. A kormányzati kiadások sajátos csoportja az adósságszolgálattal kapcsolatos kiadás. (Az államadósság-kezelés (kamatfizetés) magas összege ma már azonos a köz- és felsőoktatásra vagy az egészségügyre fordított államháztartási kiadással.)

Az államháztartás egészségügyi kiadása 1991 és 2006 között reálértéken a GDP-vel azonos mértékben, 1,5-szörösre emelkedett. Nemzetközi összehasonlításban egészségügyi ráfordításaink 2006-ban a GDP 5,2%-át tették ki, az EU-országok 7,4%-os átlagával szemben. A szociális ellátáson belül leggyorsabb ütemben a nyugdíjak összege emelkedett, részben reálértékük növekedése miatt, részben a nyugdíjasok létszámának kiterjedtsége miatt. A szociális ellátás másik nagy területe a család- és gyermektámogatás, aminek fenntartása és bővítése a demográfiai viszonyok ismeretében feltétlenül szükséges. Az oktatás és kultúra állami ráfordításainak reálértéke 1991 és 2006 között másfélszeresére nőtt, vagyis pontosan úgy, ahogyan a GDP volumene.
A teljes cikk a nyomtatott kiadásban olvasható.
Ha a képet nagyobban szeretné látni, kattintson rá.

HÍREK

. Ókori civilizáció Türkmenisztán területén . Szent Erzsébet kultusza Németországban . Amerika újabb és újabb felfedezői . Ismét az etruszkok eredetéről (Farkas Ildikó)

GYARAPODÓ KÖZGYŰJTEMÉNYEK

SZEMÁN ATTILA: Bánya a palackban
Türelempalack a Központi Bányászati Múzeum gyűjteményéből

A fennmaradt türelempalackoknak sok fajtája van, legtöbb esetben vallásos témájúak. A bányászatról szólók viszonylag ritkák, és a hazai türelempalackok között vitathatatlanul a legbonyolultabb felépítésűek.

A 18. századtól ismerünk Magyarországról ilyen témájú türelempalackokat, s közülük az első, konkrét évszámot is tartalmazó darab 1737-ből való. A bányászpalackok Európa több kisebb-nagyobb gyűjteményében megtalálhatók, de a távoli gyűjtemények darabjainak túlnyomó többsége is a történelmi Magyarország peremvidékén - a bányavidékeken - készült. Ezen belül is jól körülhatárolható az alsó-magyarországi bányavidék, ahol a bányászpalackok készítésének hagyománya élt. A palackok a tágabban értelmezett bányászat teljes vertikumát bemutatják. Így találkozunk a kitermelés és ércelőkészítés folyamata mellett a kohászattal és esetenként a pénzverés megjelenítésével is.
A teljes cikk a nyomtatott kiadásban olvasható.
Ha a képet nagyobban szeretné látni, kattintson rá.

MELLÉKLET

PÓK ATTILA: Bűnbakkeresés a 20. századi Magyarországon

A bűnbakkeresés eredeti, bibliai értelmében szimbolikus tett: a köztudottan ártatlan állatra tudatosan ruházzák át a közösség bűnét és így megszabadítják bűneik nyomasztó terhétől a valóban vétkeseket. A modern társadalmakban zajló bűnbakkeresés azonban már abból indul ki, hogy a megtalált bűnbak valóban bűnös, és a bűnbak kijelölése, megbüntetése jogos.

Nehéz krízishelyzeteket átélő társadalmak számára ugyanis a túlélést, az újrakezdést segítheti a válság okainak gyors, egyértelmű, világos kijelölése, s ez jó táptalaj lehet a bűnbakkereséshez. Hasonlóan fontos szerepet játszik régiónk jelenkori bűnbakkeresési folyamataiban a felemelkedő új politikai elitek öndefiníciójának igénye. Ez a jelenség vezet át a bűnbakok közösségi kohéziót teremtő és kisebb-nagyobb társadalmi csoportokat mobilizáló funkciójához.

A "zsidókérdés", amit a Tanácsköztársaság zsidó vezetőinek emléke mellett az "őrségváltásból" fakadó igények motiváltak, 1920-tól kezdődően került előtérbe. Ez pedig teljesen új, minőségi változást mutató jelenség a magyar antiszemitizmus történetében, az 1944 végi Duna-parti öldöklésekhez és Auschwitzhoz nem a Monarchia Magyarországának Tiszaeszlárától, hanem a trianoni Magyarország katasztrófájától vezet az út. A téma sokkal inkább a magyar nacionalizmus deformálódásának mint az antijudeista intellektuális hagyománynak a része.

A trianoni válságra közvetve-közvetlenül reagáló numerus clausus törvénynek nem egyenes következményei a zsidótörvények: utóbbiakat egy nemzetközileg és belpolitikailag is új közegben fogadta el a magyar törvényhozás. 1944. március 19-ig, a német megszállásig a magyar zsidóság túlnyomó részének élete nem volt közvetlen veszélyben. 1944 tehát új, nem a zsidótörvények elfogadásából elkerülhetetlenül következő fejezet. A tömeggyilkos gyűlöletpolitika állami keretek között egy sajátos "válságmenedzselés" része.

A második világháború utáni évek, majd a szovjet rendszer évtizedei a gyűlölettörténet és a bűnbakkeresés történetének szempontjából teljesen új időszakot jelentenek. A kétpólusú hidegháborús világ sehol sem kedvezett az önkritikus szembenézésnek, hanem új gyűlölethullámokat váltott ki. A magyarországi kommunista politikai elit retorikájában és gyakran kegyetlen politikai gyakorlatában két új bűnbak kapott szerepet: a Horthy korszak "elnyomó, kizsákmányoló uralkodó osztályai" és a koncepciós perekben főszerephez jutó "árulók". Ez a felülről a társadalomra kényszeríteni próbált bűnbakmítosz azonban csekély mértékben hatott, nem rögzült, nem oldotta, hanem élezte a társadalmi feszültségeket, nem erősítette, hanem gyengítette a társadalmi kohéziót.
A teljes cikk a nyomtatott kiadásban olvasható.
Ha a képet nagyobban szeretné látni, kattintson rá.

Címlapon: 10 millió éves mocsárcipruserdő Rudabányán. Veres László rekonstrukciós rajza