SZABÓ CSABA: Szovjet-magyar viszony, 1946

 

A Dunamelléki Református Egyházkerület budapesti Ráday Levéltárában került elő Ravasz László jegyzete 1946-ból, amelyben összefoglalta Nagy Ferenc miniszterelnökkel folytatott beszélgetését.

Az alábbi forrás bemutatja a miniszterelnök moszkvai útjának eredményeit és értékeli a hazai politikai helyzetet is. Mindamellett eddig ismeretlen tényt közöl Bethlen István, Horthy Miklós 1945 utáni sorsáról, megítéléséről is.

Dokumentum

Beszélgetésem Nagy Ferenc miniszterelnökkel 1946. május 5-én d. e. 10 -- 1/4 12-ig. Jelen volt Bereczky Albert1 is.

A belpolitikai helyzet alapja a koalíció. A koalíció mindig válságban van. Csak a legnehezebb erőfeszítéssel, az elnök személyes befolyásával tartható fenn. Pedig a koalíció a helyzet kulcsa. Ha ez felbomlik, jő a chaosz. Két oldalról jő a veszedelem. A munkáspártok sztrájkja vagy szabotázsa megszünteti a közlekedést, a bányákat, a közüzemek munkáját. Az orosz azonnal beavatkoznék, mert egy általános sztrájk a jóvátételt fenyegetné.

Õ eleinte azt hitte, hogy a Kisgazdapárt lassan a teljes hatalom birtokába léphet. De ha a parlamentben tapsolnak Mindszentynek, délután már jött az orosz számla. Most a 200 vagon cukrot kívánták vissza (az országban csak 400 volt), majd a vasút helyreállítására adott 11 millió dollár visszafizetését követelték, azután a jóvátételi szállításokat. Így kellett a március 12-iki (VII. törvény: a demokratikus államrend és a köztársaság büntetőjogi védelméről.) döntést meghozni s megszabadulni a tehertételektől.

Az orosz kérdést rendezni kellett. Mi csak akkor élünk, ha Oroszországgal jó barátságban élünk. Ezért határozta el, hogy jóakaratú, őszinte oroszbarát politikát követ. Ezért ment Moszkvába.

A moszkvai út eredményével meg van elégedve. Kiderült, hogy Moszkva a kormánnyal inkább tárgyal, miként a kommunista párttal. Kétszer beszélt Sztálinnal 5-7 óra hosszat, ötször Molotovval, összesen 10-15 óra hosszat. Mindig szívesek voltak, követelésekkel nem álltak elő, a kérdéseket jóindulatúlag tárgyalták és sok részben teljesítették.

A megbeszélések három csoportba tartoznak.

1. Gazdasági kérdések. A jóvátétel rendezésére ugyanolyan bánásmódot értünk el nagy hátralékunk ellenére, mint Finnország és Románia túlfizetése mellett.2 Kocsiparkunkat kiegészítik 35 vagonra és 1500 mozdonyra sic!.3 Ami náluk van, visszaadják, ami a másik két nagyhatalomnál van, visszakérik.

2. Orosz-magyar viszony. a) Sztálin kérdezte, hogyan viselkedik a megszálló orosz sereg. Egyre jobban, volt a felelet. Eleinte sok panasz volt, ma már kevesebb. De maga a megszállás borzasztó teher. Ez megszűnik, mondta Sztálin, a békekötés után csak egy kis csapat marad benn az országban a békekötés teljesítéséig.4

b) 640 ezer hadifogoly van Oroszországban. Ezeknek megkezdik a hazabocsátását. Nagy Ferenc kérte, először a munkásokat és a parasztokat bocsássák haza, azután másokat, mert a munkáskézre nagy a szükség.5 Kérdezte, mi van Bethlennel? Nagy Ferenc: Azt sem tudjuk, hol van. Itt, felelte Sztálin. Hazaküldjem? Ha hazajön, most lecsukják és népbíróság elé állítják, felelte Nagy Ferenc. Jobb, ha még marad, feltéve, hogy itt jó körülmények között él.

c) Ezt nem nekem mondta Nagy Ferenc, hanem Muraközynek.6 Kérdezte Sztálin Nagy Ferenc-et, mit akarnak Horthyval? Sokan, munkáspártiak ki akarják kérni, felelte Nagy Ferenc. Ne kérjék ki és ne állítsák népbíróság elé, tanácsolta Sztálin. Elvégre velem fegyverszünetet kötött, azonkívül öreg ember.

3. Külpolitikai kérdések. A béketárgyalásra nézve kérdezte Sztálin a Nagy Ferenc véleményét.

Jugoszláviával megvolnánk. Nincs egymáson keresnivalónk. Sztálin helyeselt. Csehszlovákiával nehezen vagyunk. A magyar őslakosság a peremen lakik, attól elfele ritkuló körben, amfiteatralisan sic! a szórványmagyarság. A kitelepítés igazságtalan, keserűséget halmoz fel. Legjobb volna a homogén részeket Magyarországhoz csatolni s oda össze lehetne terelni Csehszlovákia minden magyarját, kb. 650 ezret. Ezzel szemben Cseh- szlovákia a teljes kitelepítést akarja, s a magyarságot egyénenként, illetve családonként szétszórná egész országában. Morvaországban, Árvában stb. Sztálin azt felelte: Csehországot a kitelepítéstől eltéríteni nem lehet. Csak így tudja megoldani legnagyobb belpolitikai kérdését: a cseh és szlovák egyensúlyt. De arra számíthatunk, hogy az országban visszamaradó magyarok egyenjogúsításáért és szabadságjogaiért ők mindig síkraszállanak.

Romániában 2 500 ezer magyar lakik bezárva az ország belsejében. Nagy Ferenc ismertette a különböző kívánságokat a magyar határkiigazítás tár- gyában. Sztálin azt kérdezte Molotovtól: mit mond a Romániával kötött fegyverszüneti szerződés Erdélyre? Molotov felolvasta: Ha Románia kötelességét pontosan teljesíti, joga egész Erdélyre vagy jó részére a béketárgyalásokon elismertetik. Megállapítom, mondja Sztálin, hogy ez nyújt önöknek némi jogalapot a határkiigazítási igényekhez.7

Nagy Ferenc8 arról panaszkodott, hogy Mindszenty és az úgy nevezett ellenzék a demokráciának minden hibáját felhányják, de eredményeit és értékeit nem. Én rámutattam az országban terjedő elkeseredésre. Az ifjúság már nem a kormányé, az értelmiség nagy része ellene van, a munkások keserűek, mindenki antiszemita.9 Bármikor megtörténhetik egy fegyveres kirobbanás. A levegőben lóg egy szélsőséges baloldali forradalom, ellenforradalmi kísérletekkel, most, a béketárgyalás előtt. Nagy Ferenc azt mondta, csak addig akar helyén maradni, amíg ezt levezeti s a nemzetet átvezeti a békekötés utáni normális állapotba. Tudja, hogy van egy határ, amelyen túl a magyar nép nem megy balra, ha agyonverik is. Ezt neki is respektálnia kell.

Mondtam, hogy nehéz helyzetben van a reformátusság. A katholikusokkal a keresztyén egységet okvetlen tartania kell, mert a mai helyzetben az egész keresztyénység együtt áll vagy esik. De ugyanakkor nem mehet vele napi politikai kérdésekbe, a kormányzattal szemben merev totális ellenzékiségbe, mert ezzel az egyházüldözést idézi fel. Örömmel hallottam Nagy Ferencnek azt a tervét, hogy a keresztény egyházak fejeivel értekezletet tart, mint maga is keresztény ember.

Ráday Levéltár Budapest -- RL C 141. Ravasz László eredeti hatoldalas kézirata aláírás nélkül.

JEGYZETEK

1 Bereczky Albert (1893-1965) 1930 óta református lelkipásztor Budapesten. 1945 után államtitkár a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérumban. 1948-ban, Ravasz lemondatása után, megválasztják a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökévé. A református békepapi mozgalom meghatározó alakja haláláig.

2 A moszkvai tárgyalások során Sztálin hozzájárult, hogy a békeszerződés által Magyarország részére előírt jóvátétel-fizetési kötelezettség határidejét az addigi hatról nyolc évre emeljék.

3 Ravasz László felcserélte a számokat. A Szovjetunió valószínűleg 35 mozdonyt és 1500 vagont szándékozott visszaadni Magyarországnak. Az 1945 előtti vasúti járműállomány (kb. 70 000 jármű) mintegy 70%-át még a háború alatt külföldre hurcolták, az országban maradt mozdonyoknak és kocsiknak csaknem fele elpusztult a hadiesemények miatt. A vasúti szállítóeszközök 40-70%- át 1945 nyarán még a szövetséges hatalmak igényei kötötték le.

4 A szovjet megszálló csapatok a párizsi békeszerződés (1947. február 10.) után sem hagyták el Magyarországot. A nagyhatalmak Párizsban elismerték a Szovjetunió jogát csapatainak Magyarországon történő állomásoztatására az osztrák államszerződés aláírásáig (1955. május 15.). A szovjet hadsereg végleges kivonása Magyarországról csak 1991. június 19-én következett be.

5 A Szovjetunióból 1947. szeptember 30-ig kb. 100 ezer hadifogoly térhetett haza. 1947 és 1953 között nagyobb hadifogoly-szállítmány nem érkezett Magyarországra.

6 Muraközy Gyula (1892-1961) 1932 óta lelkész a Kálvin téri református gyülekezetben.

7 A magyar kormány megnyugtatóan rendezni kívánta a párizsi béketárgyalásokon a legnagyobb európai kisebbség, a romániai magyarság sorsát. Ehhez szerette volna Nagy Ferenc Sztálin jóindulatát is megnyerni. Valójában, erdélyi magyarok sorsáról a békekonferencia 1946. szeptember 5-i ülésén gyors határozat született. A magyar igényeket senki sem pártfogolta, a nagyhatalmak a második bécsi döntést megelőző határokat ismerték el.

8 Innentől Nagy Ferenc a magyarországi belpolitikai helyzetről beszélgetett Ravasz Lászlóval, a moszkvai beszámoló véget ért.

9 Ravasz megállapítása erősen túlzó. Kétségtelen tény, hogy a magyar társadalom jelentős része ellenszenvvel tekintett a kommunistákra és kirívónak találta a Magyar Kommunista Párt tagjai közt a zsidók magas arányát.

Vissza a tartalomjegyzékhez