FEJTŐ FERENC: A zsidók és a modern magyar kultúra

 

Ez év karácsonyán jelent meg Fejő Ferenc, a Párizsban élő neves író és történész könyve Magyarország, zsidóság címmel. A mű nyilván nagy visszhangot vált majd ki. Ebből közlünk az alábbiakban részletet.

A magyar társadalom modernizációja testet öltött a kultúrában is. Új intézmények születtek, és a hagyományos formák merőben új tartalommal telítődtek. Az asszimilált zsidók részvétele ebben az átalakulásban is jelentős, ugyanakkor nagymértékben vitatott volt. Az asszimilált zsidók szerepe különösen fontos volt a városi tömegkultúra új formáinak kialakításában, a sajtóban, a színházban, a moziiparban, a kabarék, bárok, klubok, a kávéházak és a sport világában.

A modern sajtóban

A zsidók részvétele döntő volt a modern sajtó megteremtésében, melyet az antiszemiták közönségesen "zsidó sajtónak" minősítettek. Felfogásuk szerint a "zsidó szellem" a keresztény hírlapírókat is áthatotta, alkalmazottai lévén a laptulajdonosoknak, akik közt a zsidók aránya valóban az újságírókénál is magasabb volt.

A századforduló sajtója immár a politikai nyilvánosságnak nem egyedüli fóruma volt, mégis monopolhelyzetet élvezett az átalakuló világkép politikán kívüli dimenzióinak alakításában, mindenekelőtt a magaskultúra alkotásainak közvetítésében. Hirdetéseivel, reklámjaival végül igen fontos gazdasági funkciót is betöltött. A közvélemény "ügynökévé" vált, egyszerre fejezte ki és formálta azt. Ez a váltás kapcsolható igen erőteljesen a zsidósághoz. A legendás alakok közül említsük meg Ágai Adolfot, aki hetilapjával, a Borsszem Jankóval új műfajt teremtett, a karikatúrákkal kísért fanyar társadalomkritika műfaját, vagy Tolnai Simont, a Tolnai Világlapja magazin atyját. Vészi József Budapesti Naplója liberalizmusa és függetlensége mellett a kortárs irodalom legjobbjainak közlésével érte el sikereit. Említenünk kell végül Miklós Andort, az 1910-ben induló Est-lapok alapítóját, amely dinamikus szerkesztése, külföldi tudósítók hálózatára támaszkodó, órára kész információs rendszere révén az első amerikai típusú sajtóvállalkozásnak számított Magyarországon.

Színház

A zsidók szerepe nem volt kevésbé jelentékeny a modern színházi élet kialakításában, nagyvárosi kínálatának megteremtésében. A zsidó Faludi Gábor által a millennium évében alapított Vígszínház gyakran tűzte műsorára a kortárs skandináv, német, orosz és francia szerzők darabjait, miközben a nagyközönség érdeklődését inkább felkeltő bohózatokat, vígjátékokat is játszott. Vajon mitől lett volna zsidósabb, mint a tiszteletre méltó Nemzeti Színház, amelynek rendezője hosszú éveken át a zsidó pedagógiai író, Hoffmann Mór kitért fia, Hevesi Sándor, a shakespeare-i színház elismert szakértője volt, a társulat hírességei között olyan zsidó színészekkel, mint Beregi Oszkár vagy Ivánfi Jenő? [...]

Alig két évvel a párizsi Lumiere fivérek felfedezése után a soproni születésű zsidó Décsi Gyula, az első magyar "mozgóképszínház" alapítója, Párizsból hozott felszereléssel már vetített Budapesten. Nem sok idő elteltével egy egész mozihálózat épült ki az országban, a moziengedélyesek 90%-a zsidó volt, s a filmgyártás és -terjesztés is hozzájuk kötődött. A zsidó Antal József -- a Pannónia Filmgyár alapítója -- hozta létre 1911-ben az első filmes szaklapot, a "Cinemát". Az első világháború után ő lett a német mozgófilmtársaság, az UFA budapesti telepének igazgatója. A film világhírű személyiségei közt számos magyar zsidót tartanak számon, így a Zemplén megyei szatócs apától 1872-ben született Cukor Adolfot vagy a Tolcsván 1877-ben született William Foxot, a 20th Century-Fox alapítóját, aki 1891-ben emigrált az Egyesült Államokba, s karrierjét mosodai inasként kezdte. Ugyanilyen széles körű elismertségnek örvend a rendező (Sir) Korda Sándor, Pressburger Imre vagy Székely Vilmos, a forgatókönyvírók közt Lengyel Menyhért, Bíró Lajos, Molnár Ferenc, Bús-Fekete László és így tovább. A fotografálást hosszú időn át szintén specifikusan zsidó -- ha nem épp magyar zsidó -- szakmának tekintették.

A nagyközönséget meghódító többi új műfaj esetében is hasonló volt a helyzet, az operettben (Jacobi Viktor Leányvására és Kálmán Imre Csárdáskirálynője a példa rá) vagy a falusi bonyodalmakat dramatizáló népszínműben, amelyek hatalmas népszerűségre tettek szert.

A tudomány és művészet világában

A zsidóknak a századforduló irodalmi-művészeti és tudományos forradalmában játszott aktív szerepét megelőzte egy -- mondjuk így kissé sommásan -- asszimilációs-nemzeti szakasz. A tudományban ez mindenekelőtt a szakválasztás preferenciáiban nyilvánult meg. Nem véletlen, hogy Ballagi Mórt, az első magyar zsidó akadémiai tagot, több kitért és kitűnő zsidó tudós -- Balassa József vagy Munkácsi Bernát -- követte a filológiában, az összehasonlító nyelvészetben. Sokan szentelték magukat az orvostudománynak, Korányi Sándort életműve például a báróságig vezette. A jeles jogtudós, az ugyancsak zsidó Csemegi Károly büntetőjogát, a híres Csemegi-kódexet, a francia kormány 1885-ben fontosnak tartotta lefordíttatni.

Egészen látványos volt a zsidók hozzájárulása a "legmagyarabb" diszciplína, a modern történettudomány megteremtéséhez, amely több generáción át hordozta a magyar nemzeti identitástudatot. Marczali Henrik, Acsády Ignác, Fraknói Vilmos vagy Angyal Dávid úttörő munkát végeztek. Sőt, a századvégen a Magyarországon nyugati hatásokra meghonosodó új tudományokban -- a szociológiában, a filozófiában és a lélektanban -- erős zsidó túlsúly mutatkozott. [...]

Az irodalmi és nyelvi modernizmus úttörői

Nem lenne teljes a kép, ha nem említenénk a zsidók szerepét a magyar nyelv modernizálódásában, városi jellegűvé válásában s kiváltképp a sajátos "pesti nyelv" kialakulásában. [...] A modernitás lendületében -- Adytól Babitsig, Kosztolányitól Tóth Árpádig -- a legnagyobb magyar költők fordították le a világirodalom fő műveit, oldalukon olyan zsidó írókkal, mint a magyar nyelv virtuózává lett Szomory Dezső, Füst Milán, Szép Ernő. A magyar irodalom újjászületése sikeres egymásra találásuk gyümölcse is volt.

A múlt század végének irodalmában is számos zsidó költő érdemel figyelmet, vagy mint a Petőfi- és Arany-féle nemzeti klasszicizmus asszimilációs normáinak követője, vagy mint a modernség dalosa. Az előbbiek közt Kiss Józsefet, Makai A múlt század végének irodalmában is számos zsidó költő érdemel figyelmet, vagy mint a Petőfi- és Arany-Emilt, Palágyi Lajost említhetjük, az utóbbiaknál Heltai Jenőt. [...]

Zsidók, nem zsidók egy táborban

Meglehet, a valóban jelentős alkotók közt a nem zsidók adták a többséget, s ebben nincs is semmi meglepő. Már szembeötlőbb, hogy e liberális, humanista és a modernség jegyében gondolkodó nem zsidó írók a konzervatívok elleni harcukban egy oldalon találták magukat zsidó származású társaikkal. [...]

A modernek liberalizmusa elutasított minden faji vagy osztály jellegű megkülönböztetést. Tény, hogy a modern Magyarország mindkét reformnemzedékének nagy szellemei ellenálltak minden nyomásnak, amely a zsidó kollégáiktól és barátaiktól való elzárkózásra szorította őket, döntő szerepet játszott abban a magyar kultúrához való szoros, sőt szenvedélyes kötődésben, amely a hazai zsidóságot az elszenvedett megpróbáltatások ellenére jellemezte és jellemzi.

A politikai antiszemitizmus újjáéledése természetesen nyomot hagyott a zsidó írókban is. Önértékelési zavarokat keltettek, s kétségeket támasztottak magát az asszimilációs választást illetően is, amely a zsidó hagyománnyal való teljes szakítást is magában foglalta.

A kultúra fogyasztói, mecénásai

Szükséges szót ejtenünk a zsidók "magaskultúra-fogyasztó" szerepéről is. Néhány előfizetési listától eltekintve nincsenek statisztikáink arról, hogy kik ültek a színházak nézőterein, kik látogatták a tárlatokat, a koncerteket, kik olvasták az új irodalmat, kik járatták az irodalmi és a tudományos folyóiratokat. Több összefutó jelzés szerint azonban a zsidók e területeken is "arányszámukat felülmúló" mértékben voltak jelen. [...]

Hozzuk szóba Hatvany Lajos nevét. Hatvany nem pusztán író volt, nemcsak a magyar irodalom egyik jelentékeny alakja, hanem bőkezű mecénás is, aki jövedelmeinek tekintélyes részét az írók és költők támogatására fordította. Ez a tevékenység egyébiránt maga is új jelenség volt a kultúrában. A 19. század közepéig a nagy arisztokrata famíliák -- az Esterházyak, a Festeticsek, a Széchenyiek, a Grassalkovichok -- némelyike volt a mvészek és irodalmárok mecénása. A század közepén a zsidó ipari és bankhatalmasságok léptek a helyükbe, akiknek Hatvany Lajos volt az egyik legfényesebb képviselője. Testvére, Ferenc, a nemzetközi ismertségnek örvendő festő és műgyűjtő hasonló szerepet vitt a művészeti életben, s egyik unokafivérük, Bertalan, aki szanszkrit szent szövegeket fordított, a harmincas években támogatta a Szép Szót és József Attilát. Hatvany Lajos volt itthon Ady felfedezőinek és prófétáinak egyike.

A "bélyeges sereg" költője

Ady nem csak azért érdemel külön figyelmet, mert kétségkívül nemzedéke legnagyobbja volt. Meghatározó szerepet játszott a magyar zsidó kulturális elit beolvadásában, de szelleme a századfordulót követően az egész asszimilációs folyamatra hatást gyakorolt. Harcos filoszemita volt. Hírlapíró-karrierjét Nagyváradon kezdte, az ország egyik "legelzsidósodottabb" városában. Szerelme, Léda (Adél anagrammája), a művelt zsidó nő, akit Ady mitikus alakká tett, kétségkívül hozzájárult ahhoz, hogy a fiatal publicista és költő a zsidóság feltétlen hívévé szegődjék. A zsidóság iránti szolidaritásának emblematikus verse A bélyeges sereg. […]

E sorok azóta ható erejét s korabeli hatását nehéz lenne túlbecsülnünk. Az antiszemitizmus és a kirekesztés meg-megújuló hullámverésében az asszimilált zsidók egész nemzedékeit erősítették meg elődeik választásának helyességében.

Vissza a tartalomjegyzékhez